Tea a nemzeti ital Kínában, és vált az egyik alapvető része sok kínai ember életét. A teafogyasztás szokása az i. e. 3. évezredre nyúlik vissza Kínában, és a zöld tea a legnépszerűbb teafajta. A kínai tea többféle típusa létezik, amelyek az erjedés és a feldolgozás mértékében változnak. Ezek közül a kínai zöld tea a legrégebbi és legnépszerűbb teafajta, amely a növény új hajtásaiból készül. De meglepő tény lehet, hogy a zöld tea és a fekete tea ugyanabból a növényfajból, a Camellia sinensisből származik. Ez végső soron a különböző tea növények és hogyan dolgozzák fel a tea levelek, amely meghatározza, hogyan zöld tea lesz "zöld" és a fekete tea lesz "fekete".
A Camellia sinensis teanövénynek két fő fajtája van, amelyekből az általunk fogyasztott teát állítják elő. Az egyik a Camellia sinensis Sinensis, egy Kínában őshonos kisebb levelű fajta, amelyet jellemzően zöld és fehér teák készítésére használnak. Napos, szárazabb, hűvösebb éghajlatú területeken növő cserjeként fejlődött ki. Nagy toleranciája van a hideggel szemben, és a hegyvidéki régiókban virágzik. Míg a másik egy nagyobb levelű fajta, amelyet először India Assam kerületében fedeztek fel, nevezetesen a Camellia sinensis assamica, és jellemzően erős fekete teák előállítására használták. Levelei meleg, nedves éghajlaton nőnek, és nagyon termékeny a szubtrómáji erdőkben. Több száz fajta és hibrid növény fejlődik ki ezekből a Camellia sinensis növényfajtákból az idők során. De technikailag bármilyen tea készíthető bármely Camellia sinensis növény leveleiből.
A zöld tea esetében a tealeveleket a Camellia sinensis növényből szüretelik, majd gyorsan felmelegítik — serpenyőben égetik vagy gőzölik -, és szárítják, hogy megakadályozzák a túl sok oxidációt, amely a zöld leveleket barnává változtatná és megváltoztatná frissen szedett ízüket. A főzött zöld tea jellemzően zöld, sárga vagy világosbarna színű, és ízprofilja a fűszerű és pirított (serpenyőben égetett) a zöldséges, édes és hínárszerű (párolt) lehet. Ha helyesen főzzük, a legtöbb zöld tea meglehetősen világos színű és csak enyhén fanyar.
A zöld tea feldolgozásának technikái három kategóriába sorolhatók: vízeltávolítás, hengerlés és szárítás. A hagyományos zöld tea halvány színű és éles, fanyar ízű.
Zöld teánk gőzöléssel kerül átadásra, mielőtt hengerelne. A gőzölés könnyű hőt alkalmaz a levelekre, hogy megállítsa az oxidációs folyamatot, mielőtt a levelek formába gurulnak. A gőzölés segít a levél friss, füves ízének feltárásában is. A zöld tealevelek nem oxidálódnak a hengerlés után, ezért világos színűek és ízűek maradnak.
Míg az összes zöld tea származik, ugyanazon növényfajok, vannak különböző típusú zöld tea termesztett és termelt az egész világon ma. A zöld tea azonban kínából származik. Azt mondják, hogy még ma is a tea szó Kínában csak a zöld teára vonatkozik, nem az általános teakategóriára, mint nyugaton. Yunnan tartomány Kína úgy gondolják, hogy az eredeti otthona a Camellia sinensis növényfajok. Valójában a világ több mint 380 teafajtája közül 260 megtalálható Yunnanban.
Széles körben elfogadott, hogy Shennong császár először fedezte fel a teát italként i. e. 2737 körül, amikor friss tealevelek egy közeli tea p csak főtt vízből. Ez az esemény fontosnak tekinthető a teák történetében, különösen a zöld tea történetében, mivel ez volt az első feljegyzett tea.
Azonban néhány kultúrtörténészek azt állítják, hogy a zöld tea eredete nyúlik vissza, mint 3000 évvel ezelőtt, amikor a friss tea levelek rágták és evett kikapcsolódásra az emberek, akik nőttek az egész Délkelet-Ázsiában. Sokkal később a frissen kopasztott leveleket bármilyen feldolgozásnak vetették alá, mielőtt forró vízbe áztatták volna.
Az 5. századra, a Tang-dinasztia uralma alatt a teaivás egész Kínában társadalmi konvencióvá vált. Formalizált "tea ceremóniák" alakult ki, és tea ivás szerves részévé vált a társadalmi élet a kínai nép. Ebben a korszakban fejlesztették ki és finomították a tealevelek gőzölésének folyamatát a következő években.

















