Vákuumos üveg

A modern termoszt 1892-ben, Sir James Dewar brit fizikus találta fel. Abban az időben a gáz cseppfolyósításán dolgozott. A gázt alacsony hőmérsékleten cseppfolyósítottuk. Először egy tartályt terveztek, amely el tudja választani a gázt a külső hőmérséklettől. Ezért megkérte Berg üvegtechnikusát, hogy fújjon neki egy párot. Réteges üvegtartályban a két réteg belső falait higany bevonja, majd a két réteg közötti levegőt vákuum kialakítására távolítják el. Ezt a fajta vákuumpalackot "du flakonnak" is hívják, így az abban levő folyadék bizonyos ideig állandó lehet, a tégely hőmérsékletétől vagy a hőtől függetlenül. Mivel az otthoni termoszt elsősorban melegvízszigetelésre használják, ezt termosznak is nevezik. A termosz felépítése nem bonyolult. Közepén egy kétrétegű üveg, amelyet a két réteg között porszívóznak, és ezüsttel vagy alumíniummal borítják. A vákuumállapot elkerülheti a hőkonvekciót. Maga az üveg rossz hővezető. Az ezüstözött üveg sugárzhatja a tartály belsejét. A hő visszatükröződik. Ezzel szemben, ha a palack hideg folyadékot tartalmaz, a palack megakadályozhatja a külső hő sugárzását a palackba.