A régészek kétrétegű konténert fedeztek fel az ókori Rómában lévő Pompeii romjai között. Lehet, hogy ez a tartály a termos elődje, de a világ első valódi termoszát valójában "Dewar" -nak hívják.
1643-ban az olaszok a higany-barométer létrehozása után javasolták a híres vákuumelméletet. Ez az elmélet nagy jelentőséggel bír a termosok megjelenése szempontjából. De a következő két és fél évszázadban nem találtak valódi termoszt.
1879-ben Dewar német fizikus elhozta a cseppfolyósított gázt a tároló laboratóriumból, és hallgatta Horid professzor javaslatát. Két réteg vékony üveget használt a közepén egy edény elkészítéséhez. 1881-ben írta a "Wainho" című cikket. Nád üveg.
1890-ben a brit vegyész, Coums Gyor javította a Vaughholid palackot, és ezüst réteget helyezett a palack falára, amely csökkentette a hő sugárzást és lelassította a hőveszteséget az üvegen keresztül, így megszületett a Giorgio üveg. .
A modern termosz feltalálója Sir James Dewar, egy brit tudós, aki folyadékokat tanulmányoz nagyon alacsony hőmérsékleten. 1892-ben Dewarot meghívták a Brit Tudományos Intézetbe "cseppfolyósított gáz" tanfolyamokra. Annak érdekében, hogy a tanítást jobbá tegye, mielőtt elindult, Berger nevű üveggyártót kérte, hogy készítsen egy kétrétegű üvegtartályt, és töltse meg az epekő két rétegét higanyval, hogy nagymértékben csökkentse a hőátadást. Aztán kiszívta a levegőt a két réteg között, és megjelent a vákuumpalack. Ez a vákuum palack a világ első termosz. Ezt a termoszt Dewar-nak hívják. Az Egyesült Királyság London Intézetében a korai Dewar-vákuum termékeket továbbra is megőrzik. Abban az időben Dewar nem figyelt a vákuumpalack feltalálására, de nagy figyelmet fordított a levegő elszívásának elméletére és szabadalmat kért erre az elméletre. 1902-ben a német Berger látta a termoszok hatalmas potenciális piacát, ezért elkezdett termoszokat eladni. Két évvel később a saját nevében elnyerte a termosz szabadalmát. Megállapította, hogy az üveget nagyon könnyen el lehet törni, és a külső burkolat nikkelből készült, hogy megvédje az üveget. A termoszt kezdetben elsősorban laboratóriumokban, kórházakban és expedíciókon használták, később fokozatosan belépett a mindennapi életbe.
1904-ben a Bourbon, egy munkavállaló, aki Berlinben üvegeszközöket fújt, megvizsgálta és hozzáadta a hőfogadó hüvelyt a Jura üveghez, így a piacon vannak tartályok forró kávé vagy fekete tea tárolására, és különféle termosz palackok vannak használták. Ez jött ki egymás után. Megállapítottuk, hogy a termosz dugó melege a palack legrosszabb része. Később az emberek a parafa cseréjét kiterjesztett gumi és műanyag dugókkal cserélték a szigetelő hatás fokozására.

















