A titán fontos szerepet játszott a világban a 20. század közepétől napjainkig. Különleges tulajdonságai miatt a Titánra rendkívül nagy a kereslet számos iparágban, mint például a repülőgépipar, az autóipar, a tengeri, az orvosi és a szabadidős eszközök, és így tovább.
Története során 4 tudós nagyban hozzájárult a Titán fejlődéséhez - ők William Gregor tiszteletes, Martin Heinrich Klaproth, Matthew Albert Hunter és William Justin Kroll.
Gregor Vilmos tiszteletes
A titánt először William Gregor tiszteletes fedezte fel 1791-ben, egy brit pap és amatőr mineralógiaíró. Egy nap egy séta közben Gregor, miközben egy kis patakon haladt át, észrevette a fekete, mágneses homokréteget. A homok hasonlított a puskaporra. A név használjuk ezt a homokot ma ilmenit - egy vas-fekete, nehéz, fémes-oxid ásványi álló vas-fekete és titán-oxid (FeTiO3), amely használják a fő forrása a titán, amely 92%-át az összes titán extrakció. Gregor azonosított egy vas-oxidot a mintájában, és rájött, hogy egy ismeretlen fém, de nem tudta izolálni. És "menachanite"-nak nevezte el, a manaccan-i plébánia tiszteletére, ahol élt. Sajnos a titán felfedezéséhez való hozzájárulása feledésbe merült.
Heinrich Klaproth Márton
Néhány évvel később a Titánt ismét "felfedezte" Martin Heinrich Klaproth, egy neves német vegyész, aki szintén az urán felfedezésének tulajdonítják. Klaproth 1795-ben igazolta egy ismeretlen elem oxidjának jelenlétét a magyarországi érc rutilban, és az ókori görög mitológiából a Titánok után a "titán" nevet javasolta. A népszerű felfogással ellentétben a névválasztása nem utalt az elem szilárdsági és tartóssági tulajdonságaira, feljegyzései azt mutatták, hogy semlegessége miatt választotta a nevet, ahogy Antoine Lavoisier javasolta.
"Amikor nem találnak nevet egy új fosszíliának, amely jelzi sajátos és jellegzetes tulajdonságait (ebben a helyzetben találom magam jelenleg), úgy gondolom, hogy a legjobb, ha olyan megnevezést választok, amely semmit sem jelent önmagából, és így nem vezethet téves elképzelésekhez. (ahogy Lavoisier javasolta) Ennek következtében, ahogy az urán esetében is tettem, kölcsönkérem ennek a fémes anyagnak a nevét a mitológiától, és különösen a Titánoktól, a föld első fiától. Ezért ezt az új fémneműt Titánnak hívom."
1797-ben Klaprothnak lehetősége volt elolvasni Gregor beszámolóját az 1791-es felfedezéséről, és rájött, hogy a titán és a gépesítés azonos, csak két különböző ásványból. Gregor kapta az elismerést, mint az elem igazi felfedezője, és Klaproth nevét végül elfogadták, mert úgy gondolták, hogy jobban illik.
Máté Albert Vadász
Azonban csak 120 évvel később, 1910-ben sikerült izolálni a tiszta titánt.
A Gregor és Klaproth által felfedezett titán porított titán-oxid volt, nem titán-fém – az előbbi rendkívül stabil volt, míg az utóbbi könnyen és hevesen reagálhatott oxigénnel, nitrogénnel, hidrogénnel vagy szénnel, így a tiszta titánt nehéz volt elkülöníteni.
Matthew Albert Hunter, egy új-zélandi születésű vegyész, aki az Egyesült Államokban dolgozott, a titán fém előállítására szolgáló Hunter-folyamat feltalálója volt. A folyamat magában foglalja a titán-tetraklorid (TiCl4) nátriummal (Na) történő csökkentését egy 1000 °C-os inert légkörrel rendelkező tételreaktorban. Ezután hígított sósavat használnak a só kimosására a termékből.
1910-ben Hunter 99,9%-os tisztaságot ért el a General Electric-el együttműködve a Rensselaer Polytechnic Institute-nál.
Vilmos Justin Kroll
A Luxemburgi Kohászati Vállalat által kifejlesztett Kroll-folyamat, amelyet William Justin Kroll fejlesztett ki, később szinte az összes kereskedelmi termelésre lecserélte a Hunter-folyamatot, mivel hasznosabb és hatékonyabb volt a nagyobb léptékű gyártáshoz.
A Kroll folyamat 6 lépésből áll a titán előállításához.
1. lépés: A tiszta titánérc szivacská alakul az ércen keresztüli elektromos töltéssel. Ez egy klórozóban történik. Ezután a klórgáz áthalad a töltésen.
2. lépés: A titán-tetraklorid, amely az 1. lépés eredménye, eltávolítja az oxigént, ami a titán-tetraklorid folyékony formáját eredményezi. A titán-tetrakloridnak ezt a nyers formáját ezután frakcionált desztillációval tisztítják.
3. lépés: A desztillációs folyamat után magnéziumot vagy nátriumot adnak a tiszta titán-tetrakloridhoz, hogy fém titánszivacsot és magnéziumot vagy nátrium-kloridot hozzanak létre.
4. lépés: Az újonnan képződött fémszivacsot ezután összezúzzák és megnyomják.
5. lépés: A zúzott titán szivacsot ezután rendkívül magas hőmérsékleten megolvasztják egy elektróda vákuum ívkemencében.
6. lépés: Mivel minden tétel, az úgynevezett öntet, súlya akár 12000 font, az olvasztott titán megengedett, hogy megkeményedik és megszilárdul a kemencében, ahelyett, hogy kiöntötték.
A Kroll folyamat kulcsa a magnézium használata nátrium helyett, ami segít csökkenteni a folyamat költségeit.
Ettől kezdve a széles körű használat valódi lehetőséggé vált.

















