A 3D nyomtatás a gyártási korszak jövőjévé válik. Additív gyártásként is ismert, ez egy gyűjtőfogalom, amely több gyártási technológiát foglal magában, amelyek az alkatrészeket rétegről--rétegre építik fel. Eddig összesen hét kategóriát azonosítottak és hoztak létre az additív gyártási folyamatok.
Fused Deposition Modeling (FDM)
Az FDM, más néven fused filament fabrication (FFF) jelenleg a legnépszerűbb 3D nyomtatási technológia.
Az FDM általában úgy működik, hogy egy tekercset izzószálat töltenek be a 3D nyomtatóba, és az extrudálófejben lévő nyomtató fúvókán keresztül táplálják. A nyomtató fúvókáját a kívánt hőmérsékletre melegítik, majd egy motor átnyomja az izzószálat a fűtött fúvókán, ami megolvad. A nyomtató ezután a megadott koordinátákkal együtt mozgatja az extrudálófejet, és az olvadt anyagot az építőlemezre helyezi, ahol az lehűl és megszilárdul. Amint egy réteg elkészült, a nyomtató egy másik réteget fektet le. A keresztmetszet-nyomtatásának ez a folyamata megismétlődik, rétegre építve-rétegre-, amíg az objektum teljesen meg nem formálódik.
Az FDM számos előnnyel jár. Először is, az FDM az egyik leggyorsabb választás a 3D nyomtatásban, mivel az FDM-mel előállított alkatrészek néhány perc vagy pár óra alatt elkészülhetnek. Másodszor, az FDM nagyszerű méretezhetőségnek örvend -, könnyen méretezhető bármilyen méretre, így alacsony költség-/-arány érhető el. Az alacsony alkatrészköltségek és az egyszerű kialakítás miatt az FDM nyomtatókat folyamatosan nagyobbra és olcsóbbá teszik. Harmadszor, az FDM az egyetlen 3D nyomtatási technológia, amely gyártási minőségű hőre lágyuló műanyagot használ, így a nyomtatott termékek kiváló mechanikai, termikus és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek.
Az FDM technológia napjainkban széles körben elterjedt, és olyan iparágakban használatos, mint az autógyártók, az élelmiszergyártók és a játékgyártók.
Sztereolitográfia (SLA)
Az SLA a világ első 3D nyomtatási innovációja, amelyet Chuck Hull 1986-ban vezetett be. És még ma is az SLA a legköltséghatékonyabb -3D nyomtatási technológia, amely elérhető, ha nagyon nagy pontosságú vagy sima felületű alkatrészekre van szükség. A legjobb eredmények akkor érhetők el, ha a tervező kihasználja a gyártási folyamat előnyeit és korlátait.
Az SLA nyomtatógépek nem úgy működnek, mint a normál asztali nyomtatók, amelyek bizonyos mennyiségű tintát extrudálnak a felületre. Az SLA 3D nyomtatók túl sok folyékony műanyaggal működnek, amely egy idő után megkeményedik és szilárd tárggyá alakul. A műanyag megszilárdulása után a nyomtató egy része leesik a tartályban egy milliméter töredékével, és a lézer újabb réteget képez a nyomtatás befejezéséig. Végül is a rétegeket nyomtatják, a terméket oldószerrel le kell öblíteni, majd ultraibolya sütőbe kell helyezni a feldolgozás befejezéséhez.
Általánosságban elmondható, hogy az SLA nagyon nagy méretpontossággal és bonyolult részletekkel tud gyártani alkatrészeket. Az SLA-ból készült alkatrészek pedig nagyon sima felületűek, így ideálisak vizuális prototípusokhoz. Az SLA alkatrészek azonban általában törékenyek, és nem alkalmasak funkcionális prototípusokhoz. Az SLA alkatrészek mechanikai tulajdonságai és vizuális megjelenése idővel romlik, ha az alkatrészek napfénynek vannak kitéve.
A gyanta, a könnyű{0}}reaktív hőre keményedő polimer típusa, az SLA 3D nyomtatáshoz leggyakrabban használt anyag. A gyanták széles választéka kapható a kereskedelemben, beleértve a szabványos gyanták, műszaki gyanták, fogászati és orvosi gyanták, valamint önthető gyanták.
Szelektív lézeres szinterezés (SLS)
A porágyas fúziós technológiával és polimer porral történő objektum létrehozását általában szelektív lézerszinterelésnek (SLS) nevezik. Az eljárást az 1980-as években Carl Deckard -, akkoriban a Texasi Egyetem egyetemi hallgatója - és gépészmérnök-professzora, Joe Beaman fejlesztette ki és szabadalmaztatta.
Objects printed with SLS are made with powder materials, most commonly plastics, such as nylon, which are dispersed in a thin layer on top of the build platform inside an SLS machine. A laser, which is controlled by a computer that tells it what object to "print," pulses down on the platform, tracing a cross{{0}}section of the object onto the powder. The laser heats the powder either to just below its boiling point (sintering) or above its boiling point (melting), which fuses the particles in the powder together into a solid form. Once the initial layer is formed, the platform of the SLS machine drops — usually by less than 0.1mm — exposing a new layer of powder for the laser to trace and fuse together. This process continues again and again until the entire object has been printed. When the object is fully formed, it is left to cool in the machine before being removed.
A legfigyelemreméltóbb különbség az SLS és az SLA között, hogy por alakú anyagot használ a kádban, nem pedig folyékony gyantát egy kockában, mint az SLS. Ráadásul az SLS-nek nem kell más tartószerkezeteket használnia, mivel a nyomtatandó tárgyat szinterezetlen por veszi körül.

















