A legkorábbi származásunk óta az emberek üvegeket használnak, különösen nyugaton. Míg a keletiek büszkék a kerámia terén elért nagy eredményeikre, a nyugatiak az üvegtechnika és az innováció terén is elképesztő eredményeket értek el. Az üveget a történelem során valamikor drága ékszereknek tekintették. Ára azonban az ipari forradalom után szabadon esett.
Természetes üveg
A természetes üveg akkor keletkezik, amikor a kőzetek megolvadnak olyan magas hőmérsékletű jelenségek miatt, mint a vulkánkitörések, a villámcsapások vagy a meteoritok hatása, majd elég gyorsan lehűlnek és megszilárdulnak, így egy folyadékszerű szerkezet üveges állapotban megdermedhet. Az obszidián az egyik legelterjedtebb és legismertebb természetben előforduló üveg. Ez egyfajta sötét kőzet, amely a vulkánokból származik, gazdag könnyebb elemekben, mint például szilícium, oxigén, alumínium, nátrium és kálium. Éles szélű obszidián törésekként az ókorban gyakran használták vágó és szúró szerszámok, például kés, nyílhegy vagy fegyver gyártására.
Korai üveg
Ez a mesterséges üveg története Kr.e. 4000-ig nyúlik vissza. A régészeti bizonyítékok szerint az első igazi szintetikus üveget az ókori egyiptomiak készítették. A termékeny Félhold emberei véletlenül kaptak kis mennyiségű poharat, miközben kerámiát gyártottak.
Egy másik legenda szerint a föníciaiak az első nemzetek, akik megtudják, hogyan kell üvegt előállítani. Idősebb Plinius leírta a nem szándékos felfedezést. - Egyszer egy szódás kereskedőkhöz tartozó hajó hívott ide, így folytatódik a történet, és elterjedtek a part mentén étkezni. Nem voltak kövek, amelyek alátámasztanák főzőedényeiket, ezért hajójukból szódadarabokat tettek maguk alá. Amikor ezek felmelegedtek és összeolvadtak a homokkal a tengerparton, ismeretlen folyadék folyamai folytak, és ez az üveg eredete. " A föníciai pohár akkoriban híres volt. A föníciaiak ragasztottak egy homok vagy őrölt mátrixot, majd filé szeleteket vagy színes port tettek az üvegtermék felületére annak díszítésére; miután lehűlt, a polírozás előtt megdörzsölték a mátrixot alkotó homok vagy padlótermék belső részét.
A korai üveg azonban ritkán volt átlátszó, és gyakran tartalmazott szennyeződéseket és tökéletlenségeket. Kr. E. 1500-ig jelent meg az igazi üveg. A késő bronzkorban az üveggyártás technológiája gyorsan növekedett Egyiptomban és Nyugat-Ázsiában, de az üvegedények még mindig ritkák voltak, és csak a nemesek és a nagyon gazdagok engedhették meg maguknak. Néhány edényt templomoknak és szentélyeknek szenteltek, másokat sírokban találtak. A következő ezer években az üveg a Földközi-tenger medencéjének legfőbb luxusává vált.
Az üvegtechnika fejlődése
A klasszikus korszakban
Ez az az időszak, amikor a görög és a római társadalom egyaránt virágzott és erős befolyást gyakorolt Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában. A nagyszerű folyamat az üvegtechnikában is ebben a korszakban készült.
A föníciai kapcsolatok a görögökkel mélyre nyúltak, ami hozzájárult az üveg terjedéséhez. Kr.e. 4. és Kr.e. 2. között fokozatosan fejlesztették az üveggyártás technológiáját Görögországban, majd feltalálták a magképzési technikát. Ez egy eltávolítható anyagból álló mag - valószínűleg agyag, iszap, homok és szerves kötőanyag keverékének - felépítéséből áll egy fémrúd körül. Ezután a magot megolvasztott üveg borítja, vagy megmártva, vagy elforgatva egy üvegszálat a mag felett. Az edényt ismételten felmelegítik és egy sima kőlapon marják vagy gurítják. Az üvegszálakból álló díszítést ezután marvereléssel visszavezetik és a felületbe nyomják, általában miután megfésülték, vagy fém tűvel vagy horoggal cikcakkba, tollba vagy más mintába húzták. Ezt követően a fémrudat eltávolítják, és az edényt lágyítják. Miután a magot kikaparták, a perem fogantyúi és az alapgombok (ha szükséges) a további újramelegítés után kerülnek alkalmazásra.
A római üveg akkor is közismert volt. Az intelligens és innovatív rómaiak Kr. E. 50-ben hozták létre az üvegfújás technikáját. Az olvadt üveg felfújásával egy (kb. 1,5 m hosszú) fúvócsővel fújnak egyfajta üvegbuborékból, amelyet gyakorlati vagy művészeti célokra üvegárukká formálhatnak. Ez a forradalmi találmány megkönnyítette, gyorsította az üveggyártást (a mag formájú üvegtárgyak elkészítése általában 45 perc és egy óra között tartott), és olcsóbbá tette. Az üvegedények így szükségszerűvé váltak a mindennapi életben, és az egyszerű emberek is megengedhették maguknak. Így díszítésre kitalálták az egyéb finom és kitűnő üvegfajtákat, mint a kameoüveg és a mozaiküveg. Legközelebb részletesen bemutatom.

















